A 2022-es orosz invázió óta a lengyelországi Rzeszów Ukrajna nyugati logisztikai kapuja, az itteni jasionkai reptérre érkezik a nyugati felszerelések, lőszerek, humanitárius szállítmányok nagy része, ezt használja az ukrán elit is határon túli bázisreptérnek.
Amerikai Patriot légvédelmi rendszer a rzeszówi repülőtéren
Fotó:
SERGEI GAPON/AFP
Legalábbis idáig így volt. Volodimir Zelenszkij azonban a legutóbbi nyugati útjain nem innen, hanem Kisinyovból repült Londonba, hogy Starmerrel, Macronnal és Merzcel tárgyaljon Ukrajna támogatásáról és az Oroszországgal szembeni tárgyalási feltételekről. Majd a héten a G7-ek franciaországi találkozójára is a moldáv fővárosból indult el.
Az ukrán elnök nem véletlenül választott új útvonalat Európába, és kerülte ki hazája eddigi legfőbb támogatóját, Lengyelországot.
Miközben Magyar Péter éppen történelmi kisebbségi megegyezésről beszél Ukrajnával kapcsolatban, és bármikor bejelenthetik a Zelenszkijjel való találkozóját, a lengyel–ukrán viszony évek óta nem látott mélyponton van. A közvetlen ok egy újabb emlékezetpolitikai egymásnak feszülés , konkrétan az a május végi ukrán döntés, amellyel Zelenszkij egy ukrán különleges katonai alakulatnak az „UPA Hősei” nevet adta.
Az UPA a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben aktív Ukrán Felkelő Hadsereget takarja, akik az Ukrán Nacionalisták Szervezete, az OUN fegyveres alakulataként a függetlenségért harcoltak a második világháború alatt és utána, hol a Szovjetunió, hol a náci Németország, de időnként lengyel alakulatok ellen is.
Az UPA-nak Sztepan Banderával együtt a donbaszi háború 2014-es kezdete, de főleg a 2022-es orosz invázió óta épül az államilag támogatott kultusza. Míg azonban náluk az UPA és Bandera az oroszellenes harcok történelmi előképeként jelenik meg, Lengyelországban ezek a nevek a volhíniai tömeggyilkosságokat idézik fel.
Megemlékezők Lvivben 2025-ben, Bandera születésének 116. évfordulóján
Fotó:
YURIY DYACHYSHYN/AFP
A mészárlások 1943 nyarán tetőztek. Július 11-ét Lengyelországban „véres vasárnapként” tartják számon: ekkor legalább 99 települést támadtak meg az UPA egységei a mai Nyugat-Ukrajnában, ahol akkor még kimondottan nagy számban éltek lengyelek. A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete a halálos áldozatok számát 100 ezerre becsüli. A számok persze vitatottak, az ukránok hivatalosan „csak” néhány tízezer áldozatot ismernek el, és mindig hozzáteszik, hogy a lengyel megtorlásoknak is több ezer ukrán áldozatuk volt.
Portré a volhíniai mészárlás 101 éves túlélőjéről a 2022-es emléknapon
Fotó:
DOMINIKA ZARZYCKA/NurPhoto via AFP
Bár a lengyel–ukrán kapcsolatokban volt már néhány hullámvölgy az elmúlt években – a lengyel jobboldal és Nawroczki elnök egész kampányt is felhúzott például az ukrán menekültek elleni hangulatra –, a viszony mostani befagyása, illetve annak mértéke példa nélküli az orosz invázió óta.
Csatlakozz
a Körhöz, és olvass tovább!
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják
el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
Jelentkezz be!
Ez a cikk a
The Eastern Frontier Initiative (TEFI)
projekt keretében készült, melyben más közép- és kelet-európai független
kiadókkal együttműködve vizsgáljuk a régió biztonsági kérdéseit. A TEFI
célja a tudásmegosztás, és az európai demokrácia ellenállóbbá tétele. A
444 összes TEFI-s cikkét megtalálod a
gyűjtőoldalunkon .
Partnerek
Gazeta Wyborcza
(Lengyelország),
SME
(Szlovákia),
Bellingcat
(Hollandia),
PressOne
(Románia),
Delfi
(Észtország),
Delfi
(Lettország),
Delfi
(Litvánia).
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt
szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem
feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és
Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az
Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
Read the full article at 444.hu →
HU