A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) mindössze másodszor szerepel világbajnokságon. Az 1974-es vébén voltak kint először, még Zaire néven, és a fene tudja, milyen szívvel gondolnak erre Kinshasa, Kananga vagy Bunia füstös lebujaiban, beszélnek-e még egyáltalán azokról az időkről.
Mert kijutottak ugyan, ott viszont gólt sem rúgva estek ki, de ez még semmi: akkor szenvedték el fennállásuk legnagyobb vereségét, Jugoszlávia verte őket 9-0-ra, ennyit azóta sem kaptak. Ez a csúfság ráadásul úgy esett meg velük, hogy kispadjukon pont jugoszláv szövetségi kapitány ült.
Azóta sok víz lefolyt a Kongó folyón, az ország nevében hordozza azt, hogy demokratikus, de ez semmit nem jelent, elég csak a Német Demokratikus Köztársaságra vagy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra gondolnunk.
Ritka pillanat 1974-ből: Muamba Kazadi kapus véd
Fotó:
WEREK NATASCHA HAUPT/dpa Picture-Alliance via AFP
A KDK mai válogatottja semmiben sem hasonlít az 1974-es Zaireire. Szemben az agyonvert elődökkel, itt már alig született valaki Afrikában, mindössze hatan, közülük egy olyan is van, aki még az 1997-ig fennálló Zaire-ban látta meg a napvilágot: Chancel Mbemba, aki 18 évesen lelépett az Anderlechthez az éppen távozó Juhász Roland helyére.
Az 1974-es zaire-i válogatott összes játékosa hazája bajnokságában játszott, olyanok is voltak, mondhatnák rosszmájúan. Bezzeg a maiak. Senki nem játszik az óhazában , és van hat topligás játékosuk is. Világválogatottnak azért nem nevezném őket, legértékesebb játékosuk a 35 millió eurós, a premier league-es Sunderlandben játszó Noah Sadiki. Nálunk Kerkez Milos ér ennyit, ezzel ő a második a 100 milliós Szoboszlai mögött, csakhogy ők (mi) nincsenek ott a vébén.
Ezek a kongói demokratikus fiúk találkoztak magyar idő szerint szerda este a portugálokkal, a vb-győzelem egyik nagy esélyesével, legalábbis az opta szuperszámítógépe (ez olyan, mint a brit tudósok ) az ötödik helyre rangsorolta őket. Négy évvel ezelőtt még csak a kilencedikre, de felejtsük is el ezt gyorsan, mert a végül világbajnok argentinokat a nyolcadik helyre várták, aztán történt, ami történt.
Azt kérdezik, mi lett az eredmény? Jogos! 1-1.
Lionel Mpasi kapus és C. Ronaldo
Fotó:
HAKAN AKGUN/Anadolu via AFP
A portugálok João Neves révén már a 6. percben percben vezetést szereztek, aztán levittem a kutyát, mert, gondoltam, itt már semmi izgalmas nem lesz az első félidőben. Ahogy visszaértem, kapcsolom be a tévét, mit látok? Egy szöglet utáni kombináció végén Yoane Wissa érkezett üresen, és fejelte a labdát a hálóba.
Nem tudom, mennyire érezte magát motiválva C. Ronaldo azután, hogy Lionel Messi mesterhármassal nyitotta a vébét. Szerintem enélkül is mindig győzni, és gólt rúgni akar, azt pedig már régen megemésztette, hogy nyolc vb-gólja kevés ahhoz, hogy beérje az örökranglistán a 16 gólos Miroslav Klosét és most már Messit. Kezdett, végigjátszotta meccset, 41 évesen ez nem rossz, én annyi idősen biztos nem lettem volna rá képes, pláne most.
A portugálok mindenesetre elég szarok voltak a nyitómeccsükön ahhoz, hogy a vb nagy esélyeseivé lépjenek elő. Hogy mást ne mondjunk, négy évvel ezelőtt az argentinok egy Szaúd-Arábiától elszenvedett vereséggel nyitottak.
A K-csoportban még semmi sem dőlt el, Kolumbia és Üzbegisztán hajnal 4-kor meccsel. Jó szórakozást!
Read the full article at 444.hu →
HU