Donald Trump was kicked out of the NBA Finals.

Magyar idő szerint vasárnap hajnalban a New York Knicks kosárlabdacsapata 53 év várakozás után ismét megnyerte az NBA-t.

A Knicks rendkívüli szívósságával ért fel a csúcsra, az élén Jalen Brunsonnal, aki pályafutása és játékstílusa alapján sem hagyományos szupersztár.

A Knicks bajnoki címe egész New Yorknak ünnep: a csapat évtizedekig a város nagy csalódása volt, de most közös élményt, valódi eufóriát adott több generációnyi szurkolónak.

„New York évtizedeken át a világ közepe, de egyben az NBA vicce volt, most viszont a klub végre megkapta a maga pillanatát” – ezt írta a Guardian azután, hogy a New York Knicks több mint 50 év után vasárnap hajnalban bajnoki címet ünnepelhetett az észak-amerikai profi kosárlabdaligában (NBA). A Knicks közel fél évszázada New York nagy csalódásának számított a sport szempontjából. A város, ami a világ közepének tartja magát, az NBA-ben nevetség tárgya volt: nagy piac, nagy múlt, Madison Square Garden, Spike Lee, celebek – de 1973 óta semmi eredmény.

Fotó:

GREGORY SHAMUS/Getty Images via AFP

A Knicks ezt a narratívát írta át azzal, hogy a döntőben 4-1-re legyőzte a San Antonio Spurst, az ötödik meccsen idegenben, 94:90-nel zárva le a párharcot. Ez elsőre sima döntőnek hangzik, de a sorozat minden volt, csak pont sima nem. A Spurs mind az öt meccsen két számjegyű előnyt épített ki, mégis négyszer kapott ki. A Knicks összesen alig 12 ponttal dobott többet a döntőben, és minden mérkőzés az utolsó percekben dőlt el.

Ahogy a Ringer is kiemelte, a finálé meccseinek jellemző forgatókönyve az volt, hogy a Spurs gyorsabban kezdett, a még mindig csak 22 éves francia csodakosaras, Victor Wembanyama és a fiatalok szétszedték a Knicks terveit, a San Antonio előnyt épített ki. New York azonban túlélte az első ütéseket, kapaszkodott, és a végén valahogy rendre megtalálta a módját, hogy visszajöjjön. Az egyik legnagyobb megmozdulás OG Anunoby nevéhez fűződik, aki a döntő negyedik meccsén pár másodperccel a vége előtt kotorta be a labdát a gyűrűbe.

Bár a Knicks bajnoki menetelése csapatmunka volt, egy játékos, Jalen Brunson mégis kiemelkedett. A Knicks irányítója 45 pontot szerzett az ötödik meccsen, ebből 15-öt az utolsó nyolc percben, amibe a New York még tízpontos hátrányban állt bele. Nem látványos zsákolásokkal, földöntúli atletikus mozdulataival vált sikeressé Brunson, hanem betörésekkel, kiharcolt helyzetekkel, hátralépős dobásokkal, na meg azzal a rezzenéstelen higgadtsággal, ami az egész Knicks védjegyévé vált. A döntőben 32,6 pontot átlagolt, a negyedik negyedekben 11,2-t, nem véletlen, hogy megkapta a legértékesebb játékosnak járó díjat.

Brunson nem klasszikus NBA-sztár. Nem az a játékos, akiről tizenhat éves kora óta tudta az egész kosárlabdavilág, hogy egyszer bajnokcsapatot építenek köré. Nem LeBron James, nem Kevin Durant, nem Nikola Jokics, nem Giannis Antetokounmpo és főleg nem Victor Wembanyama – aki már puszta testfelépítésével is a sportág jövőjének tűnik.

Brunson alig 185 centis, a második körben választották ki, miután három évet töltött az egyetemen, Dallasban Luka Doncic árnyékában játszott, majd amikor a Mavericks nem volt hajlandó igazán nagy pénzt adni neki, New Yorkba igazolt. A Knicks négy évre 104 millió dollárt adott neki. Akkor sokan túlzásnak tartották ezt, ma már ez az NBA egyik legjobb szerződésének látják.

„Tudom, miből vagyok, tudom, mit tettem bele ebbe”

– mondta Brunson a meccs utáni tévés interjúban. Remegve, a könnyeivel küszködve állt a riporter mellett, és arról beszélt, hogy mennyi nyarat töltött szinte születése óta azzal, hogy csiszolja a játékát, és a végsőkig feszítse az állóképességét.

Története külön réteget ad a bajnoki címhez. Kisgyerek volt, amikor apja, Rick Brunson a Knicks környékén dolgozott, a csapat pedig éppen a Spurs ellen veszített döntőt. Most Rick Brunson segédedzőként, Jalen franchise-játékosként lett bajnok New Yorkkal. Az Athletic ritka kincsként (gold dust) írta le azt a tulajdonságot, amelyet már a Dallas Mavericks megfigyelői is megláttak benne: amikor Brunson pályán volt, a csapata újra és újra nyert. A Dallas egyik embere ezt jóval kevésbé emelkedetten fogalmazta meg: „Ez a srác egyszerűen csak nyer.”

Jalen Brunson és Victor Wembanyama

Fotó:

ADAM PANTOZZI/Getty Images via AFP

Ez a hozzáállás a Knicksnél már nemcsak anekdota volt, hanem működési elv. Amikor a csapat hátrányba került, nem pánikolt. Hiába vezetett a Spurs 10, 15 vagy 29 ponttal, a New York-iak a korábbi évekkel ellentétben nem váltak idegessé. A játékosok többször beszéltek arról, hogy ilyen helyzetekben egyszerűen bíztak Brunsonban: valahogy megoldja. És a legtöbbször tényleg megoldotta.

Brunson is ebben a nyugalomban találta meg a saját magyarázatát. „Nincs nyomás. Egyáltalán nincs nyomás – mondta a döntő után. – Bízom a munkámban. Soha nem félek a kudarctól.”

A Spurs egyáltalán nem asszisztált csendben a bajnoki címhez. Victor Wembanyama a fiatal kora ellenére már most a liga egyik legfélelmetesebb alakja, és a döntőben is folyamatosan torz…