Magyar Nemzet
Tudomány
aszteroida Oroszország rejtély aszteroida maradvány objektum robbanás kutatás aszteroida becsapódás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet Több mint százhúsz év elteltével sem világos a tudomány számára, hogy milyen objektum okozhatta azt az óriási kozmikus eredetű detonációt, amelynek világszerte érezhetőek voltak a hatásai. Az 1908. június 30-án kora reggel a szibériai Léna és Tunguszka folyó felett történt hatalmas robbanás eredetét tekintve egyedül csak abban van egyetértés a szaktudósok között, hogy azt egy extraterresztikus, a kozmoszból érkezett objektum okozta. A Szovjetunió 1991-ben történt széthullása után a Tunguszka-esemény egykori helyszínére szervezett és a legmodernebb eszközökkel felszerelt tudományos expedíciók sem jutottak azonban közelebb Szibéria több mint egy évszázados rejtélyének megfejtéséhez.
2026. 06. 10. 21:34
Ma sem tudni pontosan, mi robbant fel Szibéria felett Fotó: Science Photo Library
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Aszteroidát kerestek, de nem találták nyomát
A talajszinttől mintegy 6-7 kilométeres magasságban bekövetkezett robbanás epicentruma – amelynek ereje 10-20 megatonna TNT, azaz körülbelül 1500-2000 hirosimai atombomba robbanási energiájával volt egyenértékű –, a tajga teljesen lakatlan vidékére esett. Egy jakut rénszarvaspásztor a vesztére éppen itt legeltette a 400-500 állatból álló csordáját. Nekik nyomuk sem maradt; a pásztor és a csordája egyszerűen elpárolgott a gigantikus erejű detonációban.
A robbanás helye térképen (Fotó: Wikimedia Commons) Néhány perccel a robbanás után az irkutszki Geofizikai Obszervatóriumban erős geomágneses zavarokat észleltek az atmoszférában, és a mágneses anomália csak öt óra elteltével szűnt meg. A detonáció keltette földrengés a Richter-skála szerinti 4,5–5-ös magnitúdó erősséget ért el. A Tunguszka-eseményt követő napokban a Föld számos pontján, így többek között az Egyesült Államok területén is a mezoszférában keletkezett világító felhőket figyeltek meg éjszaka.
Annak ellenére, hogy a Tunguszka-eseménynek világszerte érezhetők voltak a hatásai, furcsa módon mégsem szerveztek frissiben tudományos expedíciót a jelenség okainak pontos felderítésére. Az eseményről felvett tanúvallomások alapján a korabeli szaktudósok egységesen arra a következtetésre jutottak, hogy egy aszteroida csapódhatott be a köves Tunguszka közelében.
A transzszibériai expressz egyik szakasza 1910-ben, Szibériában (Fotó: Wikimedia Commons) Az 1914-ben kitört világháború, majd az 1917-es bolsevik forradalom és az azt követő több évig elhúzódó véres polgárháború nem tette lehetővé expedíció szervezését az 1908-as katasztrófával sújtott szibériai térségbe. Az első tudományos célú expedíciót csak 1927-ben – tizenkilenc évvel a Tungusz-esemény után – szervezte meg a Szovjetunió Tudományos akadémiája, Leonyid Alekszejevics Kulik geológusprofesszor vezetésével. Kulik professzornak és kollégáinak is az volt a prekoncepciója, hogy aszteroida csapódhatott a szibériai tajgába, ezért a helyszínre érve elsősorban ennek a nyomait keresték a becsapódási kráter, illetve meteoritmaradványok után kutatva.
Leonyid Alekszejevics Kulik professzor (Fotó: Wikimedia Commons) A Kulik-expedíció tagjait mélyen megdöbbentette a pusztítás mértéke, amelynek nyomai még két évtized múltán is csaknem érintetlenül látszódtak. A professzor igen részletes jegyzeteket készített és pontosan feltérképezte a katasztrofális robbanással érintett területet. Kulik professzor számítása szerint a robbanás az epicentrumtól számított 40-60 kilométeres sugarú körön belül nagyjából nyolcmillió fát döntött ki. A detonáció centrumához képest a kidőlt fatörzsek koncentrikusan, körkörösen feküdtek a tajga talaján.
Mintegy nyolcmillió fa dőlt ki a robbanás körzetében (Fotó: Leonid Kulik / Wikimedia Commons) Az expedíció további érdekes felfedezése volt az is, hogy a robbanás centrumában mintegy 4-5 kilométeres átmérőjű körben, a fák egyenesen állva maradtak, megfosztva a lombozatuktól, illetve az ágaiktól.
Ezt a kísérteties és halott erdőt a professzor telegráf, vagyis távíró-erdőnek nevezte el,
mivel a lecsupaszított fák leginkább a távírópóznákra emlékeztették. Az expedíció legfőbb kutatási célja azonban nem teljesült, mivel nem találtak sem becsapódási krátert, sem pedig meteoritdarabokat.
Csak annyi bizonyos, hogy kozmikus eredetű volt a szibériai vidéket megrázó detonáció
A Kulik-expedíció után a Tunguszka-esemény kutatása hosszú évtizedekre lekerült a napirendről, és lassan feledésbe merült Szibéria nagy rejtélye. A Szovjetunió 1991-es széthullása után, amikor a szovjet időkben még zárt területnek számító körzetek sokkal könnyebben megközelíthetővé váltak, ismét leporolták a Tunguszka-esemény csaknem évszázados, ám megoldatlanul maradt aktáját.
Az úgynevezett távíró-erdő Kulik professzor felvét…
Read the full article at Magyar Nemzet →
HU