A My Bloody Valentine koncertje a Primavera Sound fesztiválon – Fotó: Sergio Albert / Primavera Sound
Az egyik neten terjedő poén az idei Primavera Soundról az volt, hogy a The Cure koncertjére váró rajongóknak végig kellett nézni az egészen más típusú zenét játszó Addison Rae fellépését. A barcelonai fesztiválon a valóságban az ilyen látszólagos ellentmondásra már senki sem kapja fel a fejét, hiszen a szervezők évek óta tudatosan építik azt a koncepciót, amelyben a mainstream popzene simán megfér a kísérleti elektronika vagy a posztrock mellett. Azért a szervezőknek így is voltak bizarr húzásaik az apokaliptikus állapotokat okozó időjárásnál és a tömeg (nem) kezelésénél. Ja, és az is megbocsáthatatlan volt, hogy dönteni kellett a Knocked Loose és a Gorillaz, meg a My Bloody Valentine és a Touché Amoré között. A Massive Attack és Mac DeMarco is egyidőben lett volna, de végül mindkettőt lefújták az eső és a szél miatt. A lemondások és az ütközések ellenére elégedettek voltunk, és összeszedtük a nekünk legjobban tetsző koncerteket a fesztiválról.
My Bloody Valentine
Hogy létezik az, hogy az i only said és a when you sleep még jobban szólt, mint lemezen? Sőt, az összes szám mintha valami 2.0-s, még elementárisabb verziójában szólalt volna meg a koncerten.
Mindent leírtak már a My Bloody Valentine-ról, de még mindig jelennek meg könyvek arról, mennyire félreértett és félremagyarázott a zenekar életműve és az egész víziót kitaláló Kevin Shields öntörvényűsége. Az viszont vitán felül áll, hogy a zenekar életműve annyira kikezdhetetlen, annyira nagy hatással volt számos előadóra, és akkora a mítosz Shields körül, hogy a Primaverán még úgy is hatalmas tömeg volt rájuk kíváncsi, hogy a fesztivál másik nagyobb színpadán Olivia Rodrigo lépett fel ebben a sávban.
A zenekar többször újraélesztette magát a csúcsmű, az 1991-es Loveless óta, 2025 végén például hétéves csendet törtek meg azzal, hogy újra koncertezni kezdtek. A primaverás koncertjüket már megelőzte a brit turnéjuk híre, és az azokról áradozó beszámolók nem hazudtak. Ez a zenekar egyáltalán nem öregedett, sőt mintha sosem álltak volna le, és már a koncert első percében demonstrálták, hogy azonnal egy párhuzamos univerzumot nyitnak, ahogy elkezdenek játszani. Ezúttal a fesztivál hangkorlátja miatt a várt fülsüketítő hangerő elmaradt, és picit aggódtam is az elején, amikor simán hallottam a mellettem beszélgetőket a közönségben. Aztán ezek a beszélgetések szép lassan elmaradoztak, és a soon alatt már olyanok is előttem táncoltak, akik valószínűleg Olivia Rodrigóról tévedtek át erre a koncertre.
Nem is koncert volt ez, inkább kinyilatkoztatás, amit a fekete kalapban, mozdulatlanul gitározó, titokzatos varázslóra emlékeztető Shields szavak nélkül irányított a háttérből. A zenész egyszer a maga tétova módján köszönetet mondott és elköszönt a közönségtől az utolsó szám előtt, de hát a záró You Made Me Realise tényleg olyan erejű dal, hogy felesleges elé bármilyen szó. (Bicsérdi)
Slowdive
Az idei Primavera egyik legnagyobb erőssége az volt, hogy nem is egy, hanem rögtön két shoegaze legendát tudtak lekötni a szervezők, a széjjelreverbezett gitáros hangorkánban utazó My Bloody Valentine mellett az elszállósabb Slowdive is ott volt a lineupban.
Slowdive – Fotó: Eric Pamies Garcia / Primavera Sound
A zenekarnak ismerős terep a barcelonai fesztivál, 2014-ben itt léptek fel először az újraalakulásuk után, azóta is többször jártak ott, és most is tökéletes koncertet adtak a Primaverán. Hipnotikus vizuálok, Rachel Goswell angyali és Neil Halstead kevésbé angyali vokáljai, éteri gitármenetek, tengerpart – soha rosszabb esti programot. És hát az is kiderült, hogy azért jó lenne, ha egyszer hozzánk is eljutnának, mert a Slowdive -ot még mindig érdemes megnézni legalább egyszer. (Flachner)
The xx
Már külön is megírtam , hogy az újra koncertező The xx tökéletesebb, mint valaha, de nem árt újra leszögezni, hogy a londoni trió élete formájában van, és ez ránézésre főleg pont annak köszönhető, hogy mindhárman elmentek kicsit foglalkozni a saját dolgaikkal. Az xx nyolc év kihagyás után ott tart, hogy minden megvan benne, amiért eddig szeretni lehetett, de közben a tagok szólóprojektjeinek beépítésével, és a producer Jamie xx által megkavart alapokkal egy új, frissebb arcát mutatja. Szóval várom az új lemezt és a hazai koncertet. (Flachner)
caroline
Autotune-os vokál egy posztrockos számban, háttérben tompán dübörgő négynegyed és meglepő repbetét egy nagyívű folkballadában – a caroline megkapóan fura dalokat játszik, és az egész élőben olyan, mintha azt figyelnéd, ahogy nyolc ember összeragasztgat valami különlegeset a legelszálltabb ötleteiből.
A caroline koncertje a Primaverán – Fotó: Sergio Albert Avilés / Primavera Sound
A caroline zenéjét felvételen is lehet élvezni, de élőben lehet valójában felfogni. Felismerhetőek persze a dalaikban a különböző elemek, ott van a számaikban a midwest emo, a posztrock vagy a posztpunk, sőt néha egészen meglepően popos megoldásokhoz is ny…
Read the full article at Telex →
HU