László Krasznahorkai: My writing is about my own failures

Krasznahorkai László, a 2023-ban Nobel-díjjal kitüntetett magyar író, egy újabb interjúban részletesen tárgyalta a műveiről, a kreatív folyamatról és a mai kultúráról. A beszélgetés a New Yorker magazinban jelent meg, és a márciusban az Athéni Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon elhangzott interjú írott változata. A feszült, filozofikus és néha komoly hangulatú beszélgetés során Krasznahorkai a saját műveiről, a kudarcról, a szépségről és a modern kultúráról is szólt. A díjast az a megfogalmazása érdekelte, hogy „soha nem olvasná vissza önszántából egyik könyvét sem”, ami a műveinek mélyebb jelentésére utal.

Krasznahorkai szerint az összes könyvét kudarcnak tartja, és ha nem látja őket kudarcok sorozataként, akkor az első könyvének megírása után abbahagyta volna az írást. Ez a megfogalmazás a Bibliára emlékeztet, amelynek nincs folytatása, és ebből látható, hogy az író a saját műveire is hasonlítani tud. A könyvei közös jellemzője, hogy a saját kudarcait a regényeiben megjelenő szereplőkre vetíti, hogy ők szenvedjenek helyettem, mert ő maga már nem akar szenvedni. Ez a megközelítés a kreatív folyamat egyik fontos eleme, amely a személyes tapasztalatokat a művészi szerepbe áramlik.

A hosszú mondaival kapcsolatban Krasznahorkai azt mondta, hogy ezek az élő, vallomásszerű beszédhez való közeledés eredménye. Azt a fajta kijelentést, például, hogy „tizenhét éve szerelmes vagyok magába, és nem bírom tovább, el kell mondanom...”, nem lehet vesszőkkel rendezett kis mondatokra szabdalni. Ez a stílus a művei egyik jellemzője, amely a szöveg szabadabb, inkább szókimondó formáját mutatja. A mondatok hosszúsága és a ritmusuk a szöveg dinamikáját befolyásolja, és az író szerint ez a megközelítés a valósághoz való közelebbi közelítést segíti elő.

A szépségről és annak elvesztéséről szólva Krasznahorkai azt mondta, hogy maga a szépség nem tűnt el, csak az emberek viszonya változott meg hozzá. A szépség iránti megszállottság pedig regényeinek ihletője is. A szereplői a szépség és a kudarc közötti dilemma megoldására próbálnak választ adni. Az író szerint a szépség iránti megszállottság a művei egyik kulcsfontosságú téma, amely a szereplők bonyolult élményeit tükrözi. A szépség elvesztése a modern világban egyfajta kihívást jelent, amelyet a szereplőknek meg kell küzdeniük.

Krasznahorkai a mai kultúráról is éles megállapításokat tett. Szerinte Európa ma egy "nevetséges jobboldali vagy szélsőjobboldali tradicionális ideológia" terén mozog, amelyben a kultúra nem tesszi engem nemessé, és aki ezt nem fogadja el, az az ellenségévé válik. A fiatalokat sajnálja, de hozzáteszi, hogy ne kényszerítsék őket arra, hogy velük együtt gyászolják Michelangelót vagy Dantét. Azt javasolja, hogy legyenek türelmesek, és várjanak egy kicsit, míg a fiatalok magukra találnak. A modern kultúra szerinte élvezetközpontú, és ez kényelmes, de valami elveszett. A szépség és a kreativitás elvesztése a mai világban egyfajta kihívást jelent, amelyet az író a kulturális identitás veszélyeinek is tulajdonít.

Krasznahorkai a műveiről, a kreatív folyamatról és a mai kultúráról szóló interjúban számos részletet adott, amelyek a műveinek mélyebb értelmét és a kreatív folyamatot is bemutatják. A beszélgetés a szépség, a kudarc, a modern kultúra és a szereplők élményeinek szempontjából is érdekes és mély. A díjast a saját műveiről szóló megfogalmazásai és a kultúráról tett megállapításai is érintik, és ezek a gondolatok a műveinek és a kultúrájának egyik fontos elemét képezik.